MSMDV a legfurcsább farkas akivel Sam valaha találkozott, pedig látott már egyet s mást. Nem csak a külseje tér el a megszokottól, hanem belülről, a gondolatai az érzései és az egész nézőpontja is. Furcsa, szinte érthetetlen dolgokat tesz és mond, úgy beszél, mint az idősek, pedig annyi idős mint Sam, ha nem fiatalabb, arról nem is beszélve, hogy egyik őshonos falka tagjaira sem hasonlít.

Testméretét tekinte apró, csontja vékonyak, egész alkata törékeny, amit csaknem tökéletesen eltakar a hosszú bozontos bunda. Mozgása gyors, mozdulatai hirtelenek, szinte követhetetlen, ez, és a világos szürkés fehér színe együttesen szellemszerűvé teszi. Pofája aranyos, kicsit mosómedve szerű, szeme furcsa, valószerűtlen szürkésék. Viselkedése rejtélyes, van hogy megfejthetetlenül titokzatos, máskor pedig egészen kölykös. Mindent összevetve egyetlen szóval lehet jellemezni: rendkívüli. Régebben Sam sokat beszélt vele, sok időt töltöttek együtt, ám egy félreértés miatt MSMDV eltűnt, és azóta sem látta.

-Azt se tudod hol lakik.-fortyant fel Laylah mikor felvette az ötletet, hogy megkeresse a nőstényt. Sejtette, hogy a falkatársa nem lesz oda érte, sosem szerette ha vele múlatja az időt. MSMDV szerint féltékeny volt, bár Sam nem tudta mi oka lenne rá.

-Van pár sejtésem.-felelte nyugodtan, és megfordult, hogy elinduljon. Az előbbi kijelentése enyhe füllentés volt, tulajdonképpen nem igazán tudta, merre keresse, de ezt a világ minden kicséért be nem vallotta volna. Úgy határozott, majd felkeres minden helyet ahol egykor találkoztak, hátha sikerrel jár.

-Várjál már.-ugrott elé a nőstény.-Legyen eszed, lehet már nem is él!-láthatóan minden áron le akarta beszélni a találkozásról. Nem tudta azonban, hogy Sam már visszavonhatatlanül elhatározta magát a keresőexpedíció mellett.

-Hát, ezt csak egyféleképpen deríthetem ki.-amilyen finoman csak tudta, eltávlította az útjából a nőstényt, és ügetve útnak indult. Laylah a szemét forgatva, vicsorogva nézett utána. Teljes szívéből gyűlölte a mosómedvepofájú nőstényt, azon egyszerű okból kifolyólag, hpgy félt, elveszi tőle a legjobb barátját, de nem úgy, hogy leváltja, hanem olyan őrültségekbe hajszolja bele, amibe akár bele is halhat. Kinyitotta a száját, hogy utánakiabáljon, ám végül meggondolta magát. Úgysem érne el vele semmit, inkább dühösen felmorrant, és elindult vissza a táborhelyre.